powersparc írta:
Az hogy hallja vki hogy egy akkord nagyon jól hangzik adott helyen (mondjuk egy felvételen), de mondjuk magától képtelen volna olyat kitalálni, az melyik kategória ez alapján?
Ha nem érzi a megszólaló akkord funkcióját a dalban, akkor nincs benne ez irányú zenei érzék. És nagy eséllyel nem is fog kialakulni később sem.
powersparc írta:Az is érdekelne pl., hogy a volt tanárom is Esze Jenő kottákból tanított, ahol jó harmónia felrakások voltak általában, de magától ő se tudta volna azokat kitalálni, hogy x helyre mennyivel jobban szól a dolog egy y harmóniával. Akkor ez?
Ez zéró zeneiség! Amikor valaki így olvassa lapról a rajta lévő utasításokat és képtelen azt majd megtanulván egy csodává tenni, esetleg átakkordozva szebbé, ízlésesebbé tenni, az csak egy human player! Ha valaki kottát olvas, az (még) nem zenész.
Az a zenész, akiből árad a zene. Aki egy vad idegen zenét hall és kvázi abban a pillanatban már rá is tud játszani és jól! Mert egyszerűen érzi a zenét. Folyik belőle ki a zeneiség. Ezt nem lehet tanulni!
powersparc írta:Namost ő mégiscsak tanár volt hozzám képest, én aki 0-t nem tudtam hozzá viszonyítva és mégis hallottam hogy mennyivel jobbak azok a harmóniák.
Ez jó hír, mert ez azt jelenti, hogy meghallod ha nem oda illő harmónia szól egy általad ismert zenében. És ha érzed a megszólalt akkordok fülre gyakorolt hatását is (nem kell tudnod, hogy mi az, csak érezd) akkor van zenei tehetséged.
powersparc írta:Ellenben a tanár magnóról is stb. mindent "lekagylózott", lekottázott ha kellett velem szemben, de nyilván mondjuk egyszerű táncdalokat (Neoton, Bikini), nem a jazzes 101B-s buszmegállós dolgokra kell gondolni. Erre mit mondanál Tomi?
Van hallása és valósan meghallja azt, ami a frankó. Sokan erre is képtelenek és így zenélnek.
Ez némileg fejleszthető, de ha valaki ebben a témában is antitalentum, úgy nem fog fejlődni semmit.