Repertoár – egy kis életjel a kábelrengetegből
Na, kicsit eltűntem mostanában a Repertoárral ... gondoltam, adok már valami életjelet azoknak is, akik követik, mi készül itt a háttérben.

Mindig úgy voltam vele, hogy ezt az egy dolgot még megcsináljuk, aztán írok róla. Aztán abból az egyből lett még három, közben elmentünk zenélni, előjött valami újabb ötlet vagy turpisság ... a beszámoló meg megint maradt másnapra.
Pedig közben egyre érdekesebb lett a történet. Most már ott tartunk, hogy kiválasztok egy dalt a tableten, a Genos behívja a hozzá tartozó regisztrációt, előttünk a szöveg, a többiek eszközei követik a választást, és ha szükségem van rá, ugyanott a hangszer élőképére is át tudok nézni. Azért amikor ez először összeállt, még jó néhányszor váltottam ide-oda, hogy biztosan azt csinálja-e, amit látok ...
image.png
De az egész jóval korábban, még a MobileSheets Pro-val kezdődött. Ezt semmiképpen nem szeretném kihagyni, mert az abban felépített adatbázis nélkül valószínűleg ez a történet sem így alakult volna.
Eredetileg nagyon egyszerű dolgot szerettem volna: gyorsabban hozzáférni a műsorunkhoz. Rákeresni egy dalra, elővenni a szövegét, és behívni hozzá a megfelelő regisztrációt anélkül, hogy fellépés közben a hangszer mappáiban kelljen bogarásznom. Meg persze a korábbi firmware-verzióknál akadtak olyan hiányosságok is, amelyekből kellemetlen meglepetés lehetett, például a ráindítás veszélye. Ezekből is szerettem volna minél kevesebbet meghagyni magamnak. Nyilván amit rendszeresen játszunk, arról tudom, hogy a hangszeren hol keressem. A mutatvány akkor kezdődik, amikor valaki kér egy olyan nótát, ami szökőévente egyszer kerül elő. Tudom, hogy megvan. Arra is emlékszem, hogy valamikor összeraktam hozzá mindent. Csak melyik régi mappában? És milyen néven mentettem el annak idején? Mert az akkori önmagam névadási szokásaival sem mindig vagyok teljesen kibékülve ...
Több ezer fájlnál pedig a hangszer saját keresője nálam már érezhetően meg tudta fogni a működést. Én közben szeretném előkeríteni a kért dalt, lehetőleg addig, amíg még emlékszik rá a vendég, hogy mit kért.
Erre a MobileSheets Pro-ban felépített gyűjtemény nagyon jó megoldás lett. A keresés kikerült a hangszerből, a dalokhoz hozzárendeltem a megfelelő regisztráció behívását, és rögtön kényelmesebb lett az egész. A PDF-et, a ChordPro-t és a MIDI-üzenetek kezelését is ismeri, ezeket már ott is használtam. Nálam szépen tette a dolgát.
A saját program gondolatát elsősorban a központi vezérlés indította el.
A tablet előttünk van, azon keresünk, választunk, nézzük a szöveget. De az alján már kevésbé szerettem volna hubot, MIDI-interfészt, átalakítót és az ezekhez tartozó kábeleket látni. A cél az volt, hogy legfeljebb egyetlen USB-C kábel lógjon ki belőle a töltéshez, minden másnak pedig legyen egy rendes, közös helye.
A hangszerek és az interfészek legyenek bekötve a központba, mi pedig a saját eszközeinkről használjuk. Ha más választja ki a következő dalt, attól még ugyanaz a központ küldje el a hangszernek, amit kell. A megfelelő jogosultságokkal lehessen közösen dolgozni, anélkül, hogy ehhez a tabletek körüli bekötést vagy a vezér–kliens szerepeket kelljen kerülőutakon alakítgatni.
Lényegében ebből nőtt ki a Repertoár.
A megszokott kényelmet persze szerettem volna megtartani. A keresést, a rendszerezést, a dalokhoz rendelt szövegeket és hangszervezérlést. Meg a meglévő adatbázisomat is, mert azt a néhány ezer tételt egyszer már felvittem, és egy új program kedvéért sem támadt ellenállhatatlan vágyam újrakezdeni ...
Úgyhogy rendesen foglalkoztunk a MobileSheets-mentések importjával és exportjával. Az időbélyeges szövegeket is sikerült átvenni. Nekem ez fontos volt: a korábban összerakott gyűjteményemet szeretném tovább használni és rendezgetni.
A közös használatnál külön lehet nézelődni a repertoárban, majd visszatérni a közös dalhoz. Mert attól, hogy valaki már a következőt keresi, én még szeretném végigolvasni az aktuális nóta utolsó versszakát.

A hangszer fizikai kapcsolatát a kijelölt MIDI Master kezeli, a megfelelő jogosultsággal pedig másik eszközről is lehet kezdeményezni a vezérlést.
Bekerült a MIDI-üzenetek felvétele és dalhoz rendelése is, beleértve a System Exclusive adatokat. Amit a hangszer felől rögzítünk, azt később vissza lehet küldeni. Innen meg már ismerős a történet: ha ezt tudja, akkor vajon azt is meg tudná csinálni? Na, általában ezen a ponton megy el megint egy este ...
Közben azt is ki kellett találni, mi vigye a központ szerepét. Itt kezdődött a telefonos kísérlet ... mindezt egy levedlett Samsung Galaxy A40-en.
Egy androidos telefonban ott a számítási teljesítmény, a Wi-Fi, az USB, még akkumulátora is van. Gondoltam, nézzük meg, mire jutunk vele. Elindult rajta a kiszolgáló, a többiek a helyi hálózaton, böngészőből csatlakoztak hozzá, internet sem kellett a közös működéshez. Aztán rákerült a hangszer USB-MIDI-kapcsolata is.
És működött. A telefon kiszolgálóként és MIDI Masterként is elvégezte a feladatát.
Ez azért elég biztató volt. Egy kicsi készülék a háttérben, előttünk a saját kijelzőink, a hangszervezérlés pedig központilag elintézve.
Aztán persze megint eszembe jutott valami: ha már itt vannak a tabletek, miért ne láthatnánk rajtuk a Genos képét is?

Nálunk a hangszer kijelzőjének megosztása eddig külön monitorokkal és képjelkábelekkel ment. Adta magát, hogy ha már a repertoár miatt egyébként is ott van előttünk egy kijelző, akkor szükség esetén azon nézzük meg a hangszer élőképét is.
Rákerült tehát a telefonra a videobefogó, és indult a következő kör. USB-felismerés, jogosultságok, kép van, kép nincs, kép megint van, csak közben a hangszeren már máshol járok ... volt néhány szórakoztató este. Utólag legalábbis annak nevezem.
Végül eljutottunk a használható élőképig, és a videó a MIDI-vezérléssel együtt egy teljes bulin is ment. A 2,4 GHz-es hálózat a képtovábbításnál azért megmutatta a határait: a vezérlés rendben működött, a videó viszont tudott késni. Ebből is lett tanulság.
image.png
A telefonos összeállításba vetett bizalmam végül a tápellátásnál fogyott el. A grabberrel és a dokkolóval együtt egyszer otthon elég volt 70% alá meríteni a készüléket, és rádugott töltő mellett is meredeken fogyni kezdett az akkumulátor. Néztem a töltőt, a csatlakozókat, a százalékot ... az meg ment lefelé.
Hála az égnek ez otthon történt. Nekem négy buliból is elég lenne egyszer, és utána egész este azt lesném, hogy megint elkezdi-e. Ha azon a telefonon fut a központ és a MIDI-kapcsolat is, akkor a lemerülésével azoknak is búcsút intek. A következő dal helyett meg számolgathatom, hány százalék maradt a menyasszonytáncig.
A telefon tehát kiszolgálóként és MIDI Masterként bevált. A grabberes videóval együtt viszont az én dokkolós összeállításomban már bizonytalanná vált a tápellátás. Itt húztam meg a határt.
Ráadásul a saját telefonomnak már így is bőven van feladata. Az S23 Ultrával készülnek a videós nyersanyagok, a kamerája mellé a keverő hangját is megkapja. Jelenleg a dokkolón keresztül erről osztok netet a zenekari rack felé a Spotify-bejátszásokhoz is, bár ez hamarosan változik. Szóval az már most sem unatkozik. Még egy külön telefont pedig nem szerettem volna rendszeresíteni csak erre, újabb töltéssel, dokkolóval és minden egyébbel.
Így került nálam a teljes központ Linuxos mini PC-re.
Ezen fut együtt a kiszolgáló, a MIDI-kapcsolat és a videó továbbítása, a tabletek pedig az eddig lefordított alkalmazásból csatlakoznak hozzá, de konkrétan a böngészőből is elérhető ugyanez a felület!
A képtovábbításban azért maradt még egy kis csavar. Nagybátyámnak a látása miatt meg kell tartanom a 19 colos monitorját. Azt nem vehetem el előle csak azért, mert én közben kitaláltam, hogy milyen jól mutat az élőkép a tableten. Neki azt kell kényelmesen látnia, amiből zenélni tud.
Ezért a Genos VGA-jelét még az átalakítás előtt el kell osztanom. Az egyik ág megy tovább a megszokott monitorjára, a másik pedig az átalakítón és a grabberen keresztül a központba, onnan a tabletekre.
Vagyis a monitor marad, a tabletes megjelenítés pedig mellé kerül be. Ez persze hoz még néhány dobozkát és összeköttetést, amit ugyanúgy el kell helyezni valahol.
Mostanra ez lett a következő nagy feladat: az egészet hardveresen is kulturáltan összedobozolni.
Mert az asztalomon a mini PC, a videobefogó, a VGA-elosztás, az átalakítók és a kábelek együtt már egész meggyőzően adják elő egy félbehagyott műszaki mentés helyszínét.

Működik, csak fellépés előtt ezt nem szeretném darabonként előszedni és újra összerakni.
image.png
... a képről lemaradt a CME U6 Midi Pro és a HDMI grabber
Olyan egységet szeretnék belőle, amelyben a belső bekötések a helyükön maradnak, minden rendesen rögzítve van, kap szellőzést, kívül pedig kézre esnek a szükséges csatlakozók. Leteszem, bekötöm a hangszert, a képjelet, a hálózatot és a tápot, aztán használjuk.
A tabletek alatt meg végre maradjon az az egy töltőkábel, ami miatt eredetileg az egész központosításon elkezdtem gondolkodni.
Van már elég állvány, hangfal, fény és egyéb összeraknivaló. Ha a saját kényelmemre készítek egy rendszert, akkor azért a hangbeállás előtt se kérjen még külön húsz perc szerelést.
Közben persze mennek a kevésbé látványos részek is: indulás, csatlakozás, mentések, eszközönkénti beállítások, profilok visszaállítása. Utóbbival még van dolgunk. Ezekről nehezebb látványos képet mutatni, de amikor újraindítás után minden úgy fogad, ahogy hagytam, annak legalább annyira tudok örülni, mint egy új funkciónak.
És bevallom, közben néha én is elfáradok benne. Van, amikor nagy lendülettel ülök le elé, máskor egy makacs apróság után pár napig inkább rá sem nézek komolyabban. Aztán eszembe jut valami, vagy használjuk egy buliban, és megint megjön a kedvem folytatni. Mert amikor jön egy kérés, megtalálom a dalt, rábökök, vált a Genos, előttünk a szöveg, a többiek is követik, és már indulhat a következő szám ... olyankor azért elég jó érzés látni, hogy összeáll az, amit annak idején csak szerettem volna.
Szóval nem tűnt el a Repertoár, csak mostanában többet foglalkoztam vele, mint amennyit meséltem róla. Késznek még nem kiáltom ki, de a saját használatunk közben egyre pontosabban kiderül, mitől lesz kényelmesebb az egész.
Most már csak rendes dobozt kell találni annak a sok mindennek, amit azért raktam össze, hogy kevesebb minden legyen körülöttünk ...

Nincs meg a kellő jogosultságod a hozzászóláshoz csatolt állományok megtekintéséhez.