A Musikanton elég sok stílust el lehet indítani úgy, hogy viszonylag elfogadhatóan szól alapból és tudsz is vele játszani, a nóták is eszedbe jutnak, hogy mivel mit játssz. Aztán kicsit játszol vele, hallgatod és rájössz, hogy itt egy kicsit bele kell nyúlni, ott egy kicsit bele kell nyúlni és a végén teljesen átfabrikáltad az egészet. De ez a jó dolog az egészben. És itt megint előjön az, hogy kinek milyen az ízlése, mi tetszik neki. Lehet hogy valaki azt mondja nem jó, nincs beállítva, de ha neki ez tetszik, akkor mondhatod, hogy sok a pergő, kevés a tam...Apelláta írta:És hányan élnek ilyen tévhitben. Sőt abban a tudatban, hogy az övéké ilyen. Na ezek közül kerülnek ki az "olcsójánosok".
De egy a lényeg, nálam minden felső kategóriás hangszer megfordult már, de az a hangszer, amibe nem kellett volna belenyúlni, olyan még nem. De volt olyan is, amibe akármennyire belenyúltam, nekem nem sikerült azt kihoznom belőle, amire azt tudtam volna mondani, hogy ez az én ízlésemnek megfelelő. Amit persze nem szabadna a közönségre ráerőltetni, mert lehet, hogy az ízlésemmel van baj, de én elsősorban magamnak csinálom, hogy én jól érezzem magam a zenében és ezáltal tudjak jót adni a közönségnek...
A mai napig bánom, hogy amikor az Asterixtől megvettem a Yamaha DX7 hangszert, első komoly szintimet, akkor nem a Roland D-50-et választottam. Akkor azt mondta Búzás Zoli, hogy bármelyiket vihetem. Én az álmomat választottam, a DX-7-et, de a Rolandba fantasztikus hangok vannak. Azt a VENICE hangzást a mai napig nem hallottam sehol, pedig kerestem elég sokat...
