Teljesen egyet értek Veled. Az akinek szerencséje van élő produkcióban, zenekarban "igazi" zenészek társaságában muzsikálni, valami olyan többletet kap, és a szemlélete olyan szinten változik meg nagyon sok kérdésben, amelyre minden zenésznek szüksége lenne.goozl írta:Nos kicsit a varrógépes muzsikusok akik vagyunk itt mindnyájan, ki-ki milyen szinten (ez most mellékes) másként látjuk a dolgot mint a többi zenész.
Miért?
Mert egymagunknak kell megoldjuk a komplett zenekarnak megfelelő hangzást megoldani úgy, hogy minél kevésbe legyen az műanyag.
...
Ám a manuális tudás játékmód és a zenei alázat többőnkben akkor jön elő amikor zenekarozunk. Aki még nem tette annak javaslom kipróbálását.
Tanulságos.
"Varrógépezek"
magam is , de már amikor egy gitárossal, vagy a trióval játszom együtt, ahol még az alapokat én adom a szintivel, megváltozik minden, figyelni kell egymásra, nem rámászni a másik játékára, kommunikálni folyamatosan. Amikor pedig a varrógép kikapcsolva fekszik a sarokban és a bandával játszom, akár csak egy próbán, ahol minden hang mögött egy ember áll. Ahol a dob nem olyan mint ha.. Hanem dob, mögötte Zolival a dobosunkkal. Ahol ha nem játszom, csend van. Milyen érdekes. Ezt mindenkinek ki kellene próbálnia. Egy folyamatos orgazmus egy -egy jól összerakott dal, mint végeredmény és semmi túlzást nem szeretnék belevinni. A legdrágább arranger sem fog soha a közelébe sem hozni annak az érzésnek. Pedig abban is megtalálom az örömömet.Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy zenekart összehozni és egyben tartani nem kis feladat. De legalább egy baráti örömzenére összehozott bandát én ha doki lennék felírnék minden zenésznek. Abban is biztos vagyok, hogy a korábbi hangszerek iránti szeretetem és tiszteletem is innen fakad. Mert ha egy billencs jól meg szólal a bandában az bizony jó billencs, hiába van pl 1997 ráírva a gyártási dátumra.
Bocs, ha fárasztó voltam.
üdv