Abban teljesen egyetértek, hogy nagyon sokféleképpen gondolkodunk a zenélésről, és ez önmagában nem probléma.---Qgli--- írta: ↑2025.12.23. 14:19Én elég sokszor beléptem, de semmi hozzászólás nem volt és így nekem sem volt mondanivalóm.
Összefoglalva az egészet: ugyanarra következtetésre jutok, amivel kezdtem, hogy sokan sokféleképpen állunk hozzá a zenéléshez és szinte senki sem egyformán, ezért van ez az egymás iránti érdektelenség.
Szerintem inkább az a kérdés, hogy miért fejleszt valaki technikailag.
Nem gondolom, hogy minden technikai fejlesztés mögött villogási szándék vagy státuszfitogtatás lenne.
A legtöbb esetben ez egyszerűen alkalmazkodás: a környezethez, a helyszínekhez, a közönség elvárásaihoz.
A zenei és hangosítási igények nem a zenészek fejében változtak meg, hanem körülöttünk.
Más lett a hangerő- és hangképigény, mások lettek a rendezvények, és teljesen más lett az összehasonlítási alap is.
Egy 15–20 évvel ezelőtti technikai szint sok helyen ma már nem „régi iskola”, hanem egyszerűen kevés.
A fejlesztés sokaknál – nálunk is – arról szól, hogy az ének érthető és tiszta maradjon, ne kelljen mindent a határon hajtani, legyen tartalék, és ne a technika korlátai szabják meg a munkát.
Sajnos nem ritka az sem, hogy egy közepes, 100–150 fős rendezvény technikai minimumát sem sikerül stabilan megugrani, és ez már nem ízlésbeli kérdés.
Egy ilyen létszámnál szerintem alap lenne például egy korrekt 2×12" + sub vagy 2×15" top felállás.
Nem konkrét személyekről beszélek, de friss tapasztalat is mutatja, hogy ez nem mindig teljesül – és erre az sem igazán megoldás, hogy „nem fér be az autóba”.
Anno a dorogi kolléga egy Seat Marbellába is bepakolta az 1 db dB05-öt és a 2 db Lite 15-öt a teljes felszerelés mellé.
Mi egy Renault Kangoo-val járunk, és úgy is megoldható a pakolás, hogy 2 db 15" sub és 2 db Lite 12 bent van, miközben még utas is elfér. Ez a setup még sehol nem vallott szégyent, nem véletlenül tartom az egyik legoptimálisabban szállítható megoldásnak.
Persze a szomszéd fűje mindig zöldebb.
Én például a mai napig „irigylem” a téglási rendőr-muzsikus komámat az 1 db K-Sub + 2 db DXR10-es kombójával.
Mert ha mellé teszi a +1 db K-Subot és a másik pár QSC topot, még ma is képes lenne az egészet egy személyautóban elvinni.
Már csak ezért sem lehet státuszszimbólum kérdése a jó technika, ellenben ez egy jó példa arra, hogy átgondolt technikával, okosan választott eszközökkel hogyan lehet rugalmasan, kompromisszumok nélkül dolgozni – akár szűkebb logisztikai keretek között is.
Ugyanez igaz a zenei igények változására is: ezek nem kizárólag miattunk alakultak így, mi legfeljebb reagálunk arra, ami körülöttünk történik, már amennyire ez lehetséges a streaming szolgáltatások és az egynyári slágerek korában.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy nem mindenki ugyanott tart, nem mindenki ugyanabból a helyzetből indul, és ez rendben is van.
A gond inkább ott kezdődik, amikor a különböző megközelítések nem kíváncsiságot, hanem gyanakvást vagy elutasítást váltanak ki – pedig pont ezekből lehetne beszélgetés, tapasztalatcsere, és talán egy kicsivel több élet a fórumon is.
