Norbinak hívnak. Nardán élek, Szombathely mellett. 13-14 éves koromban kezdett érdekelni a zene amikor is kivertem a balhét apámnál, hogy nekem szinti kell. Kaptam is egy kezdő 4 oktávos, nevenincs szörnyűséget. Ezen kezdtem el az alapok elsajátítását. Később kaptam egy kölcsön harmónikát amivel a falusi farsangot és különböző haveri összezörrenéseket szoktam lezörgetni. Ezek természetesen mind sörözéssel kezdődtek. Innen már mindenki el tudja képzelni a dolgot. Aztán egyik este haverral hazafelé mászva a kocsmából felvetettem, hogy dobjunk már össze egy zenekart. Én billentyűzök, ő énekel. Még aznap este összeközötgettük a nevenincs szörnyüséget a Videoton HI-FI-vel és szólt is a buli. Aztán szép lassan elkezdük gyüjtögetni a hangszereket. Reflex ládák... végfok, keverő, kábelek. Majd szert tettünk egy hibás Technics KN550-re is. Javitás után hú de öröm volt. Vagy elötte már volt egy Yamaha PSR-xxx is. Rémlik valami. Aztán 2003-ban Bagodról beszereztem életem első null kilóméteres Roland EM25/H gépezetét. Maga volt az örömmámor. Még ha hitelre is vettem. Úgy kb. 3 évig ment a buli. Itt-ott megfordultunk. Aztán jött a telefon a kórházból.... Ricsi elment, többet nem énekel.
........... Rolit eladtam, majd szép lassan minden mást is. A házgyári rack szekrény maradt meg és 1-2 kábel.
Aztán 2015 decemberében nem bírtam tovább. Pellérdről beszereztem egy E96-ot. Tudtam, hogy jó gép. Maxyékkal (i.ny.)lógtam párszor próbán és sok bulijukba elmentem. Néha még ez E-86. Korg Trinity páros mögé is beengedtek.
Nos, hát óriásdióhéjban ennyi lenne. Most pedig van ismét valamiféle tervem a közönség szórakoztatására.