Zeneszek.com

Azt hiszem, abban mindannyian egyet értünk, hogy az élő zenekari együtt játszás úgy tudásban, mint élvezetben egy magasabb szint, mint a kísérőautomatikás hangszeres előadás. Van aki tudja ezt a magasabb szintet is. Lehet, hogy nem is szerencsés dolog összehasonlítgatni a kettőt, még annak ellenére sem, hogy a gyártók célja megközelíteni a zenekari hangzást, és mi is örülnénk, ha összehasonlítható lenne a kettő. Az igazság valójában az, hogy még a kevésbé jó fülű közönség is könnyedén különbséget tud tenni a kettő között, hacsak le nem itta magát.
Zenekarban még nem játszottam (lehet, hogy mindannyiunk örömére), valószínűleg nem is lesz lehetőségem, csodálatos dolog lehet. 10-20 évig játszottam zongorán és orgonán, klasszikust és minden mást, ami tetszett. Mikor megjelentek az első kiséretautomatikás hangszerek izgatott a dolog, hogy milyen lehet együtt játszani egy „virtuális zenekarral”. Hát aki ismerte a 70’-es évek végén, a 80’-as évek elején megjelent Roland, Yamaha stb. kiséretautomatikás hangszerek kíséreteit, tudja milyenek voltak. Ma egy babacsörgő, vagy egy elemes játékautó is jobb zenei alapokkal rendelkezik. Sokáig el is ment a kedvem a dologtól.
Az utóbbi 10 évben viszont sokat fejlődtek ezek a hangszerek. Az egyre valósághűbb hangszínek, az egyre profibb hangzású stílusok, a testreszabhatóság következtében ismét kedvet kaptam a „műzenekarra”. Kihívást jelentett számomra az arranger használata, és az együttjátszás a beépített kísérettel. Azt hiszem, ezt nem kell szégyellnem. Egyébként nyilvánvaló, hogy továbbtanulásra, de virtuóz szóló játékra is alkalmasak ezek a hangszerek.Természetesen nekem könnyű dolgom van, mert csak a családom és a saját igényeimnek kell megfelelnem. Ha ebből kellene élnem, valószínűleg bajban lennék.
A magam részéről drukkolok a fejlesztőknek. A célközönség mi vagyunk, okunk van arra, amiért ilyen hangszert használunk, remélem továbbra is elég fontosak leszünk a gyártóknak és mindannyiunk örömére egyre jobb kiséretautomatikás hangszerek jelennek meg, és jókat JÁTSZUNK!

Nagyon érdekes a téma, öröm olvasgatni a véleményeteket.

Én is úgy gondolom, hogy az előadott zene minőségében elsősorban a hangszert megszólaltató ember a meghatározó. Így volt ez régen is, így lesz sok száz év múlva is. Egy jó zenész egy kisebb tudású hangszerrel is csodákat tud művelni,mert ki tudja aknázni az adott hangszer minden tudását, maximumát, és nagyobb a hozzáadott (művészi, technikai) érték is. Egy gyengébb zenész, ha a tudásszintjénél profibb hangszert vesz, nem használja ki a hangszer teljes tudását, a hozzáadott érték is kevesebb, eredmény: - a drága hangszer ellenére - silány előadás. Persze mindannyian törekszünk az állandó fejlődésre, ha mi előrelépünk, a hangszer tudását is hozzánk kell igazítanunk. Az egyszerű juhászlegény is mindig új furulyát farag, azt remélve, hogy a következő szebben szól. Lépést kell tartanunk a kor, a technika fejlődésével is, ha a pénztárcánk megengedi. Azt az egyszerű gitár szerenádot, amit 30 évvel ezelőtt játszottam, most, a Pa 600-on sokkal szebben tudom megszólaltatni. 30 évvel ezelőtt el nem tudtam volna képzelni ilyen realisztikus gitárjátékot billentyűs hangszeren, mint amit a mai hangszerek tudnak. Én a magam részéről ezek után is a zenei tudás fejlesztését, és a tudásnak legjobban megfelelő hangszer megválasztását tartom a legfontosabbnak. Tudom, hogy ez nem könnyű feladat, mert igen ingerlő a szinte évente megjelenő újabb technika, a multik az orrunknál fogva vezetnek bennünket, egy kicsit azt hisszük, hogy a legjobb hangszerrel biztosan szebb dolgokat tudunk produkálni.